A mai világban azt hiszem, sokkal fontosabb, mint eddig bármikor. A remény, hogy lesz még jobb.A remény, hogy újra nyugodtan megölelhetjük a számunkra fontos embereket.A remény, hogy az élet visszatér a „rendes” kerékvágásba. A remény, hogy mindenki visszatalál önmagához.Természetesen semmi nem lesz olyan, mint „régen”. Nem is lehet olyan.
2020 minden tapasztalata, élménye nyomot hagy a lelkünkben, valószínűleg mélyebbet, mint a korábbi évek bármelyike.Az viszont csak rajtunk múlik, mit kezdünk ezekkel az élményekkel és tapasztalatokkal.Vannak, akik igyekeznek jó mélyre eltemetni magukban. Ennek ellenére a tudatalattiból hatni fog rájuk.Vannak, akik hangosan és teátrálisan élik meg. Azonban ez nem jelenti azt, hogy helyre is rakják magukban a felmerülő érzéseket.Vannak, akik csak a rosszat látják. Nekik biztosan nagyon nehéz lesz visszatalálni a hétköznapi élethez.Vannak, akik azt nézik, hogyan lehet ebből kihozni a lehető legjobbat.
Mert ugyan a helyzet meglehetősen cudar, de csak rajtunk múlik, mire figyelünk oda.Akiben él a remény, az képes a legnagyobb rosszban is meglátni a kiutat, amit végigjárva, néha sok fájdalmat átélve, mégis erősebbé válik.Erről szól a terápia is. A szenvedő ember segítséget kér és kap az út végigjárásához, hogy egy minőségileg más, pozitívabb hozzáállása alakuljon ki a közös munka végére.Az út nem egyszerű, nem könnyű, nem fájdalommentes. De a remény, a pozitívabb életbe vetett hit segít, hogy végigjárjuk azt.Ezen a hétvégén gondoljuk végig, mik azok a dolgok, amik éltetik bennünk a reményt. Ne gondoljunk semmi nagyra! Gyakran az ablakon bekukucskáló napsugár elegendő ahhoz, hogy máshogy lássuk a dolgokat. 
Reményteli, boldog várakozást!
